Szereplők

Főszereplők

Debreczeni Lotti 

Hozzászoktam már, hogy mindig megkapom azt, amit akarok, és pont ezért volt ilyen nehéz ez az egész. Itt nem tettek le elém semmit, gondolkoznom kellett. Na, nem mintha buta lettem volna, csupán gyűlöltem megerőltetni magam. Főleg két pasi miatt. Borzalmas volt, hogy nem tudtam eldönteni, kit szeretek, és kit nem. Kibe vagyok szerelmes, és ki az, akire csak nagyon- nagyon jó barátként tekintek? Jana egyértelműen nem volt a segítségemre, hiszen az ismeretlen gyűlölete Roland iránt, mindig is arra sarkalta, hogy Dénest pártolja, míg Vivi mindinkább a Rolanddal való kapcsolatra akart rávenni. És, bármennyire hihetetlen, sokkal inkább elcsépelt, egy csók kellett ahhoz, hogy rájöjjek, kivel akarok lenni. 

Vilmányi Dénes

Nem volt szükségem barátnőre, főleg nem egy olyanra, aki csak azért lett volna velem, hogy elmondhassa, ő valaki abban az iskolában, ahova jártunk. Tökéletesen megvoltam egyedül, így legalább minden hétvégén újabb lánynál próbálkozhattam. Nem kerültem a szerelmet, csak nem is kerestem. Pontosabban, ezzel a ténnyel hitegettem azt a részemet, ami nem akarta felfogni, hogy igenis, én is tudok nagyon szeretni egy lányt. És, sokáig egyet is értettem azzal, hogy felesleges, mert ez az egész szerelem dolog csak fájdalmat okoz. Nekem pedig nem volt rá szükségem, pont ahogy egy kapcsolatra sem. De, miért van az, hogy egy mosolygós, karakán lány, mégis magába bolondított, szinte már eszelősen?






 

Szalontai Roland

Egy dolog volt biztos velem kapcsolatban: soha életemben nem voltam egy igazán kedvelt személy. És ez csak még egyértelműbbé vált az utóbbi két évben, mióta ebbe az osztályba járok. Hiszen a közösség körülbelül fele ki nem állhat, ami önmagában nem érdekelne. De ott van köztük Dénes, aki egyre több veszélyt jelenthet számomra, és lassan akármelyik pillanatban elveheti tőlem az egyetlen lányt, akit szeretek, és aki egyedül képviseli a csoportot, akiket nem akarok kihasználni. Nem élném túl, ha átállítanák a másik oldalra, úgyhogy mindent meg is teszek ez ellen.  De vajon vagyok-e elég ahhoz, hogy szembeszálljak az ellenségeimmel, és továbbra is magam mellett tartsam Lottit, és csak az enyémnek tarthassam? És ezzel az az óriási baj, hogy az egész hadművelettel nem magamnak, sem Dénesnek, vagy Janának ártok leginkább, hanem sokkal inkább neki, Lottinak. 

Tóth Jana 

Akaratos voltam, de még mennyire. Hisztis? Ja, még az is.Sokak szerint csak egy elkényesztetett kislány voltam, aki minden szarba beleüti az orrát. És, nagyon sokáig zavart, hogy mi az emberek véleménye rólam. Utána, jó sok idő elteltével rájöttem, hogy csak az számít, amit én gondolok magamról.  Voltak napjaim, mikor utáltam mindent, és mindenkit, de az esetek többségében, csak őszinte voltam. Oké, néha túlságosan is. De, valakinek mindig meg kell mondania a véleményét, nem? Pontosan ezért vettem komolyan azt a fránya szerelmi háromszöget. Nem szerettem sok embert, és nem volt sok barátom, de Lotti és Dénes pont beleesett ebbe a körbe. És, természetesen azt akartam, hogy mindketten boldogak legyenek. És, ezért sok mindenre képes voltam. Bár, erre még rátett, a Roland iránt érzett gyűlöletem. Ami megjegyzem, baromi jogos volt. 

Eszes Mátyás 

Mindig azt mondják az emberek, hogy engem nem az eszemért szeretnek. És, bár tényleg nem vagyok egy hatalmas agytröszt, mégsem mondanám magamról, hogy annyira buta volnék, mint amilyennek egyesek beállítanak. Tény, hogy nem gondolkozom sokat, és nem is erőltetem meg magam, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne, miközben mindenki tudja, hogy hozzám lehet jönni panaszkodni. És, ezzel azt akarom mondani, hogy lehetek én akármilyen hülye, igenis megértő tudok lenni, főleg, ha Janáról van szó. Ő, az egyetlen, akiért képes vagyok még gondolkozni is. Sokan viszont azt mondják, hogy én csak saját magammal foglalkozom, és nincsenek érzéseim, vagy ha vannak is, azok is csak jómagam iránt. Pedig, ha tudnák, hogy milyen régóta szenvedek viszonzatlan szerelemben. Azok az emberek nem tudják, milyen sóvárogva nézni valakire, milyen érzés mással látni, másra mosolyogni. Néha csak belegondolok abba, hogy milyen lehet, amikor álmaim nője rám mosolyog úgy, mint a más fickókra. És, csak arra lennék baromi kíváncsi, hogy ő érzi-e, milyen féltékeny vagyok minden hímneműre, aki csak szóba áll vele, vagy szimplán ránéz. 

Takács Vivána 

Mindig is olyan lány voltam, aki nem a legfeltűnőbb jelenség, de nem is az a könnyen felejthető fajta. Szerettem magamra felhívni a figyelmet, néhány szóval, vagy a stílusommal, viszont a vitákból, amikor csak lehetett kimaradtam. És pont ezért nem éreztem magam százszázalékosan a Lotti és Jana társaságába valónak. Nálunk mindig állt a bál, minden apró dolgon képesek voltak összeveszni, és mikor kikérték a véleményüket, csak felemelve a kezeimet, kihátráltam a dologból. Szerettem őket, de sokkal inkább voltak barátaim az ország különböző pontjain. És, ez már csak azért is jó volt, hogy beutazhattam az országot, hogy találkozhassak velük. Az osztályban pedig mindig én voltam az a lány, akihez odajöttek tanácsért, vagy csak beszélgetni. És, én voltam az is, aki a legtöbb titkot őrizte, lehetett az hatalmas, hétpecsétes titok, vagy akár apró kis semmiség, mindet rám bízták, amiért nem lehettem elég hálás a társaimnak, akik nélkül azt sem tudom hol lennék most. Bár én majdnem mindenkiről tudtam mindent, rólam nagyon kevesen tudtak bármit is. Pontosabban csak egy ember, aki viszont az egyetlen gyenge pontom volt.

Kaszás Eszter

Tulajdonképpen egy komoly lánynak mondhattam magam, és ez valljuk be, a korosztályomban elég ritkának számított. Ha már csak az osztályt vesszük alapul, találhatunk bő számmal nem normális egyént. Talán ez eredményezte azt, hogy nem voltam igazán társasági személy, és nem volt túl sok barátom. De én erre büszke voltam. Nem kellettek nekem képmutató, hamis haverok, sem csak kihasználható lányt kereső fiúk. Teljesen jól megvoltam magamnak, és legalább nem voltam holmi kis picsa, aki villogni akar. Én igenis ezt gondoltam, de aztán valahogy kicsúszott az irányítás a kezemből egy pillanatra, és hirtelen elveszett ez a kép, amit sok éven át tartott kiépíteni magamról. Viszont most már nincs visszaút, ami megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni.

Márkus Olivér

Határozottan magamat tartottam mindig is az osztály egyik legértékelhetőbb személyiségének. A többség még is beképzeltnek, és bunkónak tartott, de erre mindig csak annyit reagáltam, hogy nem ismernek igazán. Igazából senki sem ismert ki egy bizonyos pontig, és ez a pont volt életem legszebbje. Addig körülbelül életem nem volt, nem hogy boldogságom, főleg, hogy többnyire az unokatestvérem, azaz a legjobb haverom mögött húzódtam meg. És ez akkor is jól is jött, amikor belevágtam a boldogság nevű játékba titokban, mert Roland hülyeségei mellett rám sosem figyeltek, így simán ment az egész titkolózás.

Mellékszereplők

             Várdainé Garda Erika                                                        Lovas Alíz          

                  Forgács Adrienn                                                          Mihály Áron        

                   Agócs Lénárd                                                            Polyák Zoltán      

                    Falusi Gergő                                                             Rátóti Viktor       

                    Gaál Csenge                                                             Szutor Bálint       

                   Ivánka Vilmos                                                           Torma Patrik